Back to top

Helytörténeti Kiállítás

Alföld porában, kisváros zajában”

2000-ben, a millennium évében a monoriak régi vágya teljesült, a város új állandó kiállítással gazdagodott.
Régi és igaz megállapítás, hogy egy településnek vagy egy népnek nincs jövője, ha a múltját nem ismeri. Ezért már a múlt század első felében, 1930-ban kezdeményezték egy helyi múzeum létesítését. Sajnos sem ez, sem a későbbi fellángolások nem voltak hosszan tartóak, és az összegyűjtött anyagok, dokumentumok nagyrészt elkallódtak. 2000-ben viszont Monor város és Pest megye önkormányzatának támogatásával a Monorért Baráti Kör tagjai, Kiss Attila és Németh László vezetésével elkészítették ezt az állandó kiállítást. A kiállítás Monor történetét vázolja fel a kezdetektől napjainkig.
A mamutleletek a környék földtörténeti múltját illusztrálják. Ezt követően az első terem az újkőkortól a csekély ősrégészeti és középkori anyagon keresztül, egészen a XIX. század közepéig mutatja be városunk történelmét a kiállítás.
A második terem a szabadságharc, a vasútépítés és a kiegyezés utáni időszak sokkal gazdagabb anyagát tárja elénk. Ebben a teremben  a paraszti és polgári élet, a XIX: században még domináló mezőgazdaság és a mind jobban megerősödő kézműves és gyáripar emlékei láthatók.
A kiállítás mottója: „Alföld porában, kisváros zajában” erre az arculatra, a mezővárosi és a kisvárosi lét kettősségére utal.

A jégkorból Monoron számos mamutlelet / Elephas primigenius/ került elő.

A mamutfog és mamutagyar töredéke a monori József Attila Gimnázium gyűjteményéből való.

A késői Árpád-korban Monor és Monorierdő területén valószínűleg 3-5 település állt. Monor ősén kívül a mai Monorierdő területén megtalálták Újfalu maradványait is. A fennmaradt adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Újfalu - ahonnam ez a származik - régebbi település, mint Monor.

A régészeti feltárások alapján az Árpád-korban a telet ehhez hasonló veremházakban vészelték át. A 3x4 méter alapterületű veremház kicsi, sötét és füstös lakóhely volt, de falait és tetőszerkezetét olyan anyagokból lehetett megépíteni, amelyek bárhol kéznél voltak. A tetőszerkezetét két ágasfa tartotta, egyik sarkába kemencét építettek.
Készítette: Kovács Andrea, a József Attila Gimnázium tanulója.

A helyi lakosok egy része 1540 táján tért át református hitre.
 Az úrvacsoraosztásnál használt úrasztali terítő a XVII. század második felében készült.
A Protocollum /Protocollum Ecclesiae Reformatae Monoriensis/ a református egyházra vonatkozó rendeleteket őrizte meg az 1750-es évtől kezdve.
Az úrvacsoraosztásnál használt kenyérosztó óntányér és ónkupa 1701-ből.

A visszatelepülők másik része újra létrehozta a római katolikus egyházközséget. Az egri káptalan 1764 körül téglaégetőt létesített, hogy téglából és kövekből készülhessenek az egyházi és földesúri épületek. A téglák bélyege VCA: Venerabile Capitulum Agriense.

Az 1783 és 1814 kozötti időszakból a római katolikus egyház levelezésének számos darabja megmaradt. 1783. november 16-án Kerepestarcsán kelt Ellenpacher György latin nyelvű, Monorra címzett elbocsátó levele.

A XIX. században Monoron még a gazdasági tevékenység a mezőgazdaság. Egyre inkább háttérbe szorul azonban az addig legjellemzőbb külterjes állattenyésztés.

Birkanyíró ollók, kisostor, marha- és báránykolompok a XIX. századból.

A XIX. században legfontosabb növényi termékek közé tartozott a kender, amelynek emlékét a Kenderesalja tájnevünk is megőrizte.
A kender feldolgozása, a szövés-fonás majd minden háztartásra jellemző volt.
A rokka 1880 körül, az orsótartó 1930-ban készült.

A Monor melletti Gomba falu úri családjainak egyike a Majtényi család, tőlük származik a XIX. századi pipa és pipatartó.

A múlt században és századunk első felében a legnagyobb számban cipész kisiparosok dolgoztak Monoron. A kiállításon bemutatott műhely Soproni József és Németh László hagyatékából származik.

A kiegyezés Monoron is kedvező alapot biztosított az ipar kialakulásához. Az 1880-tól az első világháborúig tartó időszakban épültek Monoron a helyi ipari üzemek és a kisipar is fellendült. Messze földön híres volt a Gál és a Kugel családok által művelt monori kékfestés. A kékfestőminták a Gál-féle műhelyből származnak.

A XVIII. században telepedtek meg a Monor környéki falvakban az evangélikus vallású szlovákok. A kisszámú monori evangélikusok kezdetben a péteri gyülekezethez tartoztak.
Ebből az időből származik az úrvacsorakehely és patena Bényéről.
A monori evangélikusok 1912-ben a péteri evangélikus egyház patrónusa alatt létrehozták a monori fiókegyházat.
A keresztelő kancsó a XX. század elejéről származik.

A múlt század végén a paraszti életmód még a legtöbb monori háztartásra jellemző volt, ezért még napjainkban is számos egykor használt cserépedény lelhető fel.
A fazék minden háztartás alapvető eszköze volt. A legnagyobb főzőfazekaktól kezdve a tárolásra szolgáló kisfazekakig nagy forma- és méretgazdagság jellemző rájuk. A köcsögök tej vagy aludttej tartására szolgáltak. A legnagyobb háztartási tárolóedények az olajtartó kőkorsók voltak. A napszámban dolgozóknak aratókorsókban vitték a vizet. Különlegesség a pálinkás könyvbutella. A famozsarakat fa- vagy fémtörővel használták.

A monori szőlőültetések kezdete 1446-tól az egri káptalan és a Maróthyak birtokcseréje óta feltételezhető. A monori bor messze földön hírnevet szerzett borászainknak.
A lisztharmat elleni védekezésre szolgált a kénporozó.
2000. május 30-án monori borászok létrehozták a Monor Környéki Strázsa Borrendet, melynek relikviái szintén itt láthatók.

 
Időszaki kiállítások:
2000.
Monor elhunyt díszpolgárai emlékére
2002.
A Monori Sport Egyesület 100 éves fennállásának tiszteletére
2003.
Rábai Gábor pékmester, Bársony Attila harci repülő- és hajómodellező, valamint a monori méhészek és mézeskalácsosok munkáiból

2004.
A kovács- és kádármesterség, valamint Csákvári Györgyné, természetes anyagokból készült dísztárgyai

2005.
„Az ácsmesterség szakócától a szekercéig” (Tóth Gábor kiállítása)

 
A Monori Gazdakör 100 éve (Dömötör József kiállítása)

2007.
Fekete fáraók földjén címmel, Faragó Zsuzsanna régész szudáni ásatásaiból

2009.
A Popper Nyomda a monoriak életében a "születéstől a halálig" (Popper László-emlékkiállítás)
„Juhászok, betyárok, garabonciások” című könyv kiadása kapcsán könyvbemutató és kiállítás szervezése (Borzsák Endre-emlékkiállítás)
 
2010.
Az időszaki kiállítások a Városi Könyvtár épületébe költöztek.

 

2009-től a képviselőtestület határozta alapján a Városi Könyvtár és a Helytörténeti Kiállítás egy szervezeti egységet alkot. Az első rendhagyó tárlatvezetést az újra megnyílt kiállításon az egykori szervező, Kiss Attila tartotta a városi helytörténeti vetélkedő diákjainak. Ekkortól, április 22-étől, újra, rendszeresen látogatható a kiállítás. Ekkor beindultak a múzeumpedagógiai foglalkozások. Nagy erőkkel igyekeztünk a fiatalokat bevonzani a kiállításra, ennek érdekében a helytörténeti vetélkedő hagyományát folytattuk és kézműves foglalkozások indultak.
Ovisoknak, általános és középiskolásoknak készültek feladatsorok, amelyeket tárlatvezetés után oldottak meg a gyerekek. Kis ajándékokkal motiváltuk a résztvevőket.

Színvonalas időszaki kiállítások nyíltak:

  • Popper család emlékkiállítása,
  • Borzsák Endre-emlékkiállítás,
  • Vetélkedő fotói, makettjei
2010 júniusában csatlakoztunk az országos Múzeumok Éjszakája programhoz, ami nagy létszámú / kb.200fő/ érdeklődőt vonzott.
2010 szeptemberétől elkezdődött az állandó kiállítás átrendezése, felújítása.